HU
Az elektrostatikus feltöltés elkerülése minden olyan település számára legmagasabb prioritást él kaphat, amely elektronikus részeket szervizel a rendszeres karbantartási műveletek során. Az elektrostatikus feltöltésből eredő fatal és észlelhetetlen esemény megfosztja a finom elektronikát a stabilitásától és megsértheti azokat, csorbítva a megbízhatóságukat. Az anti-statikus festékek alkalmazása ESD asztalakon szakmai irodákban kezdődött, hogy megvalósítsák az ESD elleni védelmi módszert. A környezeti feltételek konzisztenciáját a rendszeres elektronikai berendezések támogatják a festékrendszer funkcióival. A szerző anyagvezetékonyság vizsgálatát és felületi ellenállás-mérést mutatja be az ANSI/ESD STM11.11 hivatalos szabvány bevezetése előtt, amely az értékeléshez használatos.
Anyagvezetékonyság és felületi ellenállás
A anyag elektrikus vezetékonysága és a felületi ellenállás képessége egyaránt meghatározzák, hogy mennyire jól működnek az antistatikus felületi fedőanyagok. Az elektromos áram folyása attól függ, hogy milyen vezetékeny az anyag, míg az anyag ellenállása akadályként működik ilyen mozgások ellen. A statikus elekticitás megfelelő irányítása igényli az antistatikus fedőanyagok vezetékonyságával és felületi ellenállásával közötti megfelelő egyensúly kivitelezését.
A vezetékonyság méréséhez a siemens/méter (S/m) szolgál mértékegységként. A fizikai anyagok három vezetékes teljesítménycsoportba oszthatók: vezetőktől kezdve, át a félfolyókon, és véget érve az izolátoroknál. Az elektronátvitel könnyedén zajlik a fém alapú vezető anyagokban, de az izolátor anyagok, mint például a plasztik és a gumi, blokkolják ezt a mozgást. A félfolyók vezetékonyságát az emberi operátorok módosíthatják, hiszen ezek a vezetők és az izolátorok között helyezkednek el.
Az antistatikus festékek kategóriája létezik két lehetőség között: vezető anyagok és disszipatív anyagok. A vezető anyagok ellenállás értéke (1 \times 10^5 \Omega\/\square) vagy ennél alacsonyabb, míg a disszipatív anyagok (1 \times 10^5 \Omega\/\square) és (1 \times 10^{11} \Omega\/\square) között helyezkednek el. Az antistatikus festék képessége az elejtés birtoklására teljesen függ az értékelési rendszer elemzésétől.
Felszínellenállás
Prioritás minden olyan munkahelyen, ahol elektronikai részeket rendszeresen kezelnek, hogy megakadályozzák az elektrostatikus felcsatagodást (ESD). A szélsőérzékeny elektronikai eszközök némán és potenciálisan halálos kárban részesülnek az elektrostatikus felcsatagodás miatt, ami váratlan meghibásodásokhoz vezethet és befolyásolja a megbízhatóságot. A szakmai iroda az ESD-ellenes kezelés alkalmazásával ellenőrzi az ESD asztalokat. A fedőrendszer egy alapvető szerepet játszik annak biztosításában, hogy állandó környezeti feltételek maradjanak specifikusan az elektronikai berendezések számára. A cikk anyagvezetékonyság elemzésével és felszínellenállás értékelésével tárgyalja a fedőanyagok tudományát, mielőtt bemutatná az ANSI/ESD STM11.11 standard tesztelési módszert.
Anyagvezetékonyság és felületi ellenállás
A anyagok elektromos áramvezetési képessége együtt a felszíni ellenállásuk tulajdonságai határozzák meg az anti-statikus felszín-festőanyagok működési sikert. Az anyagok képessége engedélyezni az elektromos áramerősségek mozgását alkotja a vezetékeségüket, de az ellenállás leírja az ellenállásukat ezeknek a mozgásoknak. A statikus elektromosság megfelelő kezelése attól függ, hogy ezek között a két tulajdonság között elérjük a megfelelő kombinációt az anti-statikus festőanyagokban.
Anyagvezetékeség
A vezetékonyság mérési egysége a siemens/méter (S/m). A anyagok fizikai természete alapján három vezetékonysági kategóriába oszthatók, magasról alacsonyig: vezetők, félig vezetők és áramátviteli blokkolók. Az elektronátmenet a fémalapú vezetőkön könnyedén történik, míg az gumi vagy szivacsból álló izolátorok megakadályozzák az elektronmozgást. A félig vezetők vezetékonysága a vezetők és az izolátorok között helyezkedik el, és az emberi műszaki tudás ellenőrizheti a vezetékonyságuk szintjét.
Egyéb tesztelési szabványok
Az ANSI/ESD STM11.11 mellett más szabványok is léteznek, mint például az ASTM D257 és az IEC 61340-2-3, amelyek egyedi módszereket kínálnak az ESD-anyagok felszíni és térfogati ellenállásának mérésére. Ezek a tesztek együttes használata részletes értékelést eredményez a anyagok antiszatorkodó tulajdonságairól.
Következtetés
A népnek értelmesen kell megérteni az ESD munkamenet-ellenálló rejtély fedőanyagok működését, mivel ez védelmet nyújt az elektronikus eszközök teljesítményének. A statikus villám leelejtése ezekkel a fedőanyagokkal közvetlenül függ a anyagvezetéktől és a felületi ellenállásuk tulajdonságaitól. Az ANSI/ESD STM11.11-ben leírt szabványosított tesztelés lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy ellenőrizhessék ezeknek a fedőanyagoknak a teljesítményi specifikációit. A zászlók és a szabványok mélyen érthetőek és alkalmazhatóak, mivel védelmet nyújtanak az elektronikus komponensekkel szemben az ESD károsodásokkal, és hosszabb megbízhatóságot eredményeznek érzékeny működési környezetekben.
